Daniel naplója 7.

július. 14.

Rohadtul szar minden. Egész nap a palacsintázóban ülök a teraszon és már naponta negyven szál cigit szívok. Fogalmam sincs, mit csináljak.
Pénteken lesz valami hagyatéki tárgyalás, amire állítólag anyám is eljön, mert beidézte a közjegyző. Anyámat nem láttam soha életemben, még fényképen sem. Apám szerint akkor lépett le valami fiatal csávóval, amikor én fél éves voltam. Gondolom, haragudnom kéne anyámra, de képtelen vagyok haragudni valakire, akit nem ismerek.
Az ügyvéd megint adott pénzt és most elvagyok, de baromi gyorsan fogy.
Én is fogyok. Nem igazán eszem mióta eljöttem Barbiéktól. Alig pár napot bírtam náluk és inkább elköltöztem Mátéhoz, akinek a szülei egész nyáron Balatonon vannak.
Ma dumáltam egy faszival a teraszon, aki fotós és portfóliókat készít. Furcsa figura, de jó fejnek tűnik, és portfólió fotózással foglalkozik. Azt mondja jó adottságaim vannak, hogy fotómodell legyek.
Este rám írt Barbi fészen. Sajnálja, hogy szétmentünk és fogadkozik, hogy a srác, akivel kevert már rég a múlté, és hogy engem szeret. Nem írtam vissza neki.