Daniel Naplója 13.

augusztus 20.

Az ügyvéd meghalt.
Nem értettem miért nekem telefonáltak a kórházból. Azt mondták, be kell mennem, hogy elhozzam a holmiját. A főnővér beszélt velem. Nem tudta megmondani miért, de az ügyvéd engem nevezett meg a legközelebbi hozzátartozójának. Egy zsákban kaptam meg a ruháit és azt a bőrtáskát, ami mindig nála volt.
Be kellett mennem egy irodába, ahol azt kérdezték milyen temetés lesz. Hiába bizonygattam, hogy semmi közöm ehhez az emberhez, nem nagyon figyeltek rám. Végül aláírattak velem egy papírt és eljöttem.
Az ügyvéd cuccával együtt bementem a palacsintázóba. Az öreg tulajdonosnőnek elmondtam mi történt, de ő sem tudott tanácsot adni. Az energiaitalomat iszogattam, mikor csörögni kezdett egy telefon. Azt hittem a pultosnő telefonja, de végül ő kérdezte, hogy miért nem veszem fel. Mutattam, hogy az enyém nem csörög.
Rájöttem, hogy az ügyvéd táskájában csörög a telefon. Mire előhalásztam elhallgatott.
Leültem egy asztalhoz és kipakoltam a táska tartalmát. Nem sok minden volt benne. A telefon, tollak, pár nyomtatott papír és az ügyvéd pénztárcája. A telefon újra megszólalt. Felvettem. Egy másik ügyvéd volt és engem keresett. Azt kérte találkozzunk.

Este megnéztük Mátéval a tűzijátékot, utána berúgtunk. Mindent Máté fizetett. Rájöttem, hogy sokkal jobban bírom a szeszt, mint Máté. Ő azt hiszi pont úgy szét vagyok csúszva, mint ő, de valójában meg sem közelítem.