Daniel naplója 9.

július 21.

A hagyatéki tárgyalás
Délelőtt 10 re kellett mennem a közjegyzőhöz. Az ügyvéd jött velem. A közjegyző elmondta, hogy ez most egy soron kívüli eljárás, mert csak az ügyvéd kérésére van ilyen hamar. Ezen kívül az egyetlen beidézett személy az anyám alapos indokkal kimentette magát és nem jött el, de nincs is jelentősége.
Annyit tudtam meg, hogy majd lesz egy végzés, ami alapján apám egyedüli örököse vagyok, de azt is elmondták, hogy nem nagyon van mit örökölni. Van egy biztosítás, amit majd megkapok és valami lekötött betét is, ami még nincs tisztázva, de az is az enyém lesz.
Az ügyvéd elvisz ebédelni és sokat beszél. Azt akarja menjek egyetemre mert apám is ezt akarta volna. Nehezen tudok feloldódni a jelenlétében, nehezemre esik beszélni az életemről, pedig segítségre eddig csak ettől az embertől számíthattam. Végül elmondom neki, hogy fogalmam sincs mi lesz most és az érettségim alapján biztosan fel fognak venni valamelyik helyre, ahova beadtam a jelentkezést, de hiába vesznek fel, ha nem bírom eltartani magam. Arra biztat, hogy iratkozzam be és majd alakul valahogy és szerinte nem reménytelen a helyzetem.
Este Mátéval dumáltunk a jövőnkről. A szokottnál normálisabb volt és józan. Ő is egyetemre készül, de csak az apja akarata miatt. Rengeteg pénzük van, bárhová bekerülhet fizetősre.