Daniel naplója 10.

augusztus 10.

Sok idő telt el a hagyatéki tárgyalás óta. Felvettek az egyetemre. Máténál lakom, de már nem sokáig mert nemsokára hazajönnek a szülei és akkor mennem kell. Barbival újra összejöttem, de a kapcsolatunk már nem olyan, mint régen volt. Úgy gondolom itt az ideje, hogy kipróbáljak új dolgokat és ezt meg is teszem. Pár napja lefeküdtem Barbi nővérével, de nem volt nagy szám a húga sokkal jobb az ágyban.

Máté sokszor furcsán viselkedik, megjegyzéseket tesz, hogy jó pasi vagyok meg, hogy szerinte szép, nagy farkam van. A szobájában alszunk egy nagy franciaágyon, egyik reggel azt hitte még alszom és simogatni kezdte a farkamat. Úgy tettem, mintha tényleg aludnék, kíváncsi vagyok meddig megy el. A legfurcsább, hogy talán még élveztem is a dolgot, mert keményen állt a farkam.

Az ügyvéd továbbra is segít és a volt osztályfőnökömmel együtt kijártak nekem egy ösztöndíjat, amit szeptembertől fogok kapni. Hálásan megköszöntem, de igazából nem érzek hálát. Semmit nem érzek. Anyámról szeretnék tudni valamit, de úgy tűnik lehetetlen elérni.

Holnap utazom Pestre az ösztöndíj meg a kollégium miatt. Azt gondoltam elmegyek arra a címre, ami a hagyatéki papírokon szerepel anyám lakcímeként.